Forma-1

A szezonról

A Holland Nagydíjon, Zandvoortban mutatkozott be a Lotus 49 és vele együtt a forradalmi Ford-Cosworth DFV V8-as motor, amelyet nem hagyományos módon szereltek be, hanem az alváz terhelést viselő elemeként - ez a konstrukciós elv és maga a motor évtizedekre meghatározta a Forma-1-et. Jim Clark rögtön a bemutatkozó futamon megnyerte a versenyt az új autóval és motorral. A Monacói Nagydíjon Lorenzo Bandini Ferrarija a 82. körben a kikötői sikánnál a korlátnak csapódott és felborulva kigyulladt - a tüzet részben a pálya szélén felhalmozott szalmabálák táplálták; Bandini három nappal később belehalt sérüléseibe, a baleset után pedig végleg betiltották a szalmabálák pályaszéli használatát. Denny Hulme szerezte meg a világbajnoki címet a Brabham csapatnál, saját csapattulajdonos-csapattársa, Jack Brabham mellett versenyezve. Denny Hulme nyerte az 1967-es szezon vezetői világbajnokságát, 51 ponttal (Brabham-Repco), 3 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Brabham-Repco nyerte, 67 ponttal, 23 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 11 lezajlott futamán összesen 108 kiesés történt. 6 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Jim Clark szerezte, 4 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Dél-afrikai Nagydíj) Rodríguez nyerte. A legtöbb kiesést a mezőny a Dél-afrikai Nagydíjon szenvedte el, 12 versenyző esett ki. A legjobb helyezés-javulást Oliver érte el a Német Nagydíjon, a 19. rajthelyről az 5. helyre jőve (14 hellyel előrébb). A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét Surtees szerezte az Olasz Nagydíjon, a 9. rajthelyről indulva. A szezon legszorosabb célba érkezése az Olasz Nagydíjon volt, mindössze 0.200 másodperces réssel. A szezon legnagyobb fölényű győzelme a Mexikói Nagydíjon született, 85.4 másodperces előnnyel. A szezon záró futamát (Mexikói Nagydíj) Clark nyerte.