Jackie Oliver

Érdekességek

Colin Chapman őt szerződtette a Lotushoz 1968-ra, hogy pótolja az elhunyt Jim Clarkot; már abban a debütáló szezonjában vezetett a brit Nagydíjon, mielőtt egy motorhiba véget vetett az esélyeinek. A BRM-nél töltött időszaka (1969-1970) annyira döcögősen sikerült, hogy a csapatfőnök Louis Stanley később úgy jellemezte: 'jó, de közel sem olyan jó, mint amilyennek saját magát gondolta.' Jacky Ickx oldalán, egy Ford GT40 volánja mögött nyerte meg az 1969-es Le Mans-i 24 órás versenyt, amelyet alig 120 méteres előnnyel zártak a két élen haladó kocsi között; ehhez hozzátette a sebringi sikert és az 1971-es daytonai 24 órát Pedro Rodríguez oldalán, így ő lett a második versenyző, aki teljesítette a hosszútávfutamok informális Triple Crownját. A Shadow éllovasaként az 1973-as, esőáztatta, kaotikus kanadai Nagydíjon harmadikként ért célba, de a biztonsági autó időzítése körüli zűrzavar miatt sokan úgy vélték a paddockban, hogy valójában ő nyerte meg a futamot. 1977 végén otthagyta a Shadow-t, és a finanszírozó Franco Ambrosióval, valamint Tony Southgate és Alan Rees tervezőkkel megalapította saját csapatát, az Arrowst, amely a Forma-1 történetének legtöbb futamot (382-t) teljesítő csapata lett anélkül, hogy valaha is győzött volna, és ez a rekord azóta is áll. 1974-ben megnyerte a Can-Am sorozat összetett bajnokságát is a Shadow DN4-es kocsijával, ezzel egy jelentős észak-amerikai sportkocsi-címet is hozzáadott a hosszútávfutam-eredményeihez. Jackie Oliver Forma-1-es pályafutása az 1967 és 1977 közötti időszakra esett, összesen 8 szezonon át, brit versenyzőként. Karrierje során összesen 13 világbajnoki pontot szerzett.