Forma-1

A szezonról

Jim Clark és a Lotus uralta a szezont, méghozzá úgy, hogy Clark a monacói futamot kihagyva inkább az Indianapolis 500-on indult - és meg is nyerte azt, hátsó-motoros Lotus-Forddal, elsőként 49 év óta nem amerikai versenyzőként. Ezzel Clark a mai napig az egyetlen versenyző, aki ugyanabban az évben nyerte meg a Forma-1 világbajnokságot és az Indianapolis 500-at. Clark indy-győzelme azt is jelezte, hogy a hátsó-motoros forradalom, amely Európában már évek óta tartott, végleg begyűrűzött az amerikai ovális pályás versenyzésbe is. 1965 volt egyben az 1,5 literes motorformula utolsó éve, mielőtt 1966-ban visszatértek a nagyobb, 3 literes erőforrásokhoz. Jim Clark nyerte az 1965-es szezon vezetői világbajnokságát, 54 ponttal (Lotus-Climax), 14 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Lotus-Climax nyerte, 54 ponttal, 9 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 10 lezajlott futamán összesen 86 kiesés történt. 4 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Jim Clark szerezte, 6 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Dél-afrikai Nagydíj) Clark nyerte. A szezon legnagyobb fölényű győzelme a Monacói Nagydíjon született, 64.0 másodperces előnnyel. A legjobb helyezés-javulást Gregory érte el a Német Nagydíjon, a 19. rajthelyről a 8. helyre jőve (11 hellyel előrébb). A legtöbb kiesést a mezőny az Olasz Nagydíjon szenvedte el, 14 versenyző esett ki. A szezon legszorosabb célba érkezése a Mexikói Nagydíjon volt, mindössze 2.890 másodperces réssel. A szezon záró futamát (Mexikói Nagydíj) Ginther nyerte.