Forma-1

A szezonról

1968. április 7-én, egy hockenheimi Formula 2-es futamon meghalt Jim Clark, a korszak meghatározó versenyzője - a baleset pontos okát azóta is vitatják (feltehetően defektet kapott), és halála mély megrázkódtatást okozott a sportágban. Alig néhány héttel Clark halála után a Lotus bevezette a Gold Leaf cigarettamárka piros-fehér-arany színvilágát a korábbi brit versenyzöld helyett - ez volt az első eset, hogy egy kereskedelmi szponzor határozta meg egy Forma-1-es autó festését. A szezon során terjedtek el a magas, szárny formájú aerodinamikai elemek (elsőként a Ferrari mutatta be Spában), amelyek látványos tapadásnövekedést hoztak, de a rögzítésük gyakran megbízhatatlannak bizonyult. A Francia Nagydíjon, Rouen-Les-Essarts-ban életét vesztette Jo Schlesser, aki a kísérleti, magnéziumtestű, léghűtéses Honda RA302-vel indult - azzal az autóval, amelyet a Honda rendes pilótája, John Surtees biztonsági aggályai miatt korábban visszautasított. Az Indianapolis 500 edzésén meghalt Mike Spence, akit Clark halála után hívott vissza a Lotus, hogy a forradalmi, gázturbinás Lotus 56-ossal versenyezzen. Graham Hill szerezte meg a világbajnoki címet a Lotusnál, és ezzel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a csapat Clark elvesztése után talpon maradjon. Graham Hill nyerte az 1968-es szezon vezetői világbajnokságát, 48 ponttal (Lotus-Ford), 12 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Lotus-Ford nyerte, 62 ponttal, 13 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 12 lezajlott futamán összesen 137 kiesés történt. 7 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Graham Hill szerezte, 3 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Dél-afrikai Nagydíj) Clark nyerte. A szezon legszorosabb célba érkezése a Monacói Nagydíjon volt, mindössze 2.200 másodperces réssel. A legjobb helyezés-javulást Beltoise érte el a Holland Nagydíjon, a 16. rajthelyről a 2. helyre jőve (14 hellyel előrébb). A szezon legnagyobb fölényű győzelme a Német Nagydíjon született, 243.2 másodperces előnnyel. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét Hulme szerezte az Olasz Nagydíjon, a 7. rajthelyről indulva. A legtöbb kiesést a mezőny a Kanadai Nagydíjon szenvedte el, 15 versenyző esett ki. A szezon záró futamát (Mexikói Nagydíj) Hill nyerte.