Forma-1

A szezonról

Augusztus 1-jén, a Nürburgringen Niki Lauda Ferrarija lecsapódott, egy töltésnek ütközött és lángra kapott; a versenyzőt a helyszínen fel is adták (papot hívtak hozzá), súlyos égési sérüléseket szenvedett, elvesztette jobb fülét is. Mindössze 42 nappal a baleset után, szeptember 12-én, Lauda bekötözött fejjel újra rajthoz állt Monzában, a Ferrari hazai futamán, és negyedik helyen ért célba. A brit nagydíjon James Hunt az első köri karambol után a boxutcán át tért vissza, ezért a rendezők eleinte kizárták az újraindításból - a hazai közönség tiltakozására mégis rajthoz engedték, és a versenyt meg is nyerte, ám a Ferrari fellebbezése nyomán szeptemberben, két hónappal később utólag kizárták, és a győzelmet Laudának ítélték. A szezonzáró japán nagydíjon Fuji Speedwayen felhőszakadásban rajtoltak; Lauda két kör után, a veszélyekre hivatkozva feladta a futamot, míg Hunt harmadik helyen célba érve mindössze egyetlen ponttal szerezte meg a világbajnoki címet. James Hunt nyerte az 1976-es szezon vezetői világbajnokságát, 69 ponttal (McLaren), 1 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Ferrari nyerte, 83 ponttal, 9 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 16 lezajlott futamán összesen 181 kiesés történt. 7 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet James Hunt szerezte, 6 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Brazil Nagydíj) Lauda nyerte. A szezon legnagyobb fölényű győzelme az Egyesült Államokbeli Nyugati Nagydíjon született, 42.4 másodperces előnnyel. A legjobb helyezés-javulást Pryce érte el a Brit Nagydíjon, a 20. rajthelyről a 4. helyre jőve (16 hellyel előrébb). A legtöbb kiesést a mezőny a Brit Nagydíjon szenvedte el, 17 versenyző esett ki. A szezon legszorosabb célba érkezése a Holland Nagydíjon volt, mindössze 0.920 másodperces réssel. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét Peterson szerezte az Olasz Nagydíjon, a 8. rajthelyről indulva. A szezon záró futamát (Japán Nagydíj) Andretti nyerte.