Forma-1

A szezonról

1966-ban megduplázták a megengedett motortérfogatot 1,5 literről 3 literre - ezt a korszakot "a hatalom visszatérése"-ként emlegetik -, és a csapatoknak kapkodva kellett új, megfelelő erőforrás után nézniük, miután a Coventry Climax visszavonult a fejlesztésből. Jack Brabham nem a legerősebb, hanem a legmegbízhatóbb megoldásra fogadott: az ausztrál Repco céget kérte fel, hogy egy Oldsmobile-blokkra épülő, nem túl ambiciózus, de megbízható V8-as motort építsen, arra számítva, hogy a rivális csapatok az első évben megbízhatósági gondokkal küzdenek majd. A stratégia bevált: a Ferrari és a Lotus is nehezen boldogult az új szabályokkal, Brabham pedig a saját nevét viselő, saját csapata által épített autóval nyerte meg a világbajnokságot - a Forma-1 történetében ez az egyetlen eset, hogy egy versenyző a saját tervezésű autójával lett világbajnok. Jack Brabham nyerte az 1966-es szezon vezetői világbajnokságát, 42 ponttal (Brabham-Repco), 14 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Brabham-Repco nyerte, 42 ponttal, 11 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 9 lezajlott futamán összesen 99 kiesés történt. 5 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Jack Brabham szerezte, 4 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Monacói Nagydíj) Stewart nyerte. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét Brabham szerezte a Német Nagydíjon, az 5. rajthelyről indulva. A szezon legnagyobb fölényű győzelme a Német Nagydíjon született, 44.4 másodperces előnnyel. A szezon legszorosabb célba érkezése az Olasz Nagydíjon volt, mindössze 5.800 másodperces réssel. A legjobb helyezés-javulást Arundell érte el az Egyesült Államokbeli Nagydíjon, a 19. rajthelyről a 6. helyre jőve (13 hellyel előrébb). A legtöbb kiesést a mezőny az Egyesült Államokbeli Nagydíjon szenvedte el, 14 versenyző esett ki. A szezon záró futamát (Mexikói Nagydíj) Surtees nyerte.