Forma-1

A szezonról

Jim Clark szinte tökéletes szezont futott: tíz futamból hetet nyert meg, ez akkoriban rekord győzelmi arányt jelentett, amelyet csak 1988-ban Ayrton Senna szárnyalt túl. Clark 27 évesen és 174 naposan minden idők akkori legfiatalabb világbajnoka lett, és a címet már három futammal a szezon vége előtt biztosította - ez volt a valaha legkorábban eldőlt világbajnokság. A Lotus ezzel megszerezte első konstruktőri világbajnoki címét is, és véglegesen a mezőny élvonalába lépett. A Belga Nagydíjon, Spa-Francorchamps-ban, csapkodó esőben Clark a nyolcadik helyről indulva lekörözte az egész mezőnyt (Bruce McLaren kivételével), miközben sérült váltóját menet közben egy kézzel kellett a helyén tartania - a második helyezettől csaknem öt perccel győzött. Jim Clark nyerte az 1963-es szezon vezetői világbajnokságát, 54 ponttal (Lotus-Climax), 25 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Lotus-Climax nyerte, 54 ponttal, 18 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 10 lezajlott futamán összesen 142 kiesés történt. 3 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Jim Clark szerezte, 7 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Monacói Nagydíj) Hill nyerte. A szezon legszorosabb célba érkezése a Monacói Nagydíjon volt, mindössze 4.600 másodperces réssel. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét Clark szerezte a Belga Nagydíjon, a 8. rajthelyről indulva. A szezon legnagyobb fölényű győzelme a Belga Nagydíjon született, 294.0 másodperces előnnyel. A legtöbb kiesést a mezőny a Belga Nagydíjon szenvedte el, 18 versenyző esett ki. A legjobb helyezés-javulást Broeker érte el az Egyesült Államokbeli Nagydíjon, a 21. rajthelyről a 7. helyre jőve (14 hellyel előrébb). A szezon záró futamát (Dél-afrikai Nagydíj) Clark nyerte.