Forma-1

A szezonról

Colin Chapman bemutatta a Lotus 25-öt, az F1 első teljes értékű, önhordó monocoque alvázú autóját, amely alapjaiban változtatta meg a versenyautó-tervezést a korábbi csőváz-szerkezetekhez képest. Jim Clark a 25-össel Spában szerezte meg a Lotus első világbajnoki futamgyőzelmét, majd újabb győzelmekkel a bajnoki cím esélyesévé vált - de a záró, dél-afrikai futamon vezetés közben motorhiba állította meg, és elúszott a cím. Graham Hill egy szezonon át tartó, kiélezett csata után a BRM-mel szerezte meg csapata első világbajnoki címét. A brit konstruktőrök (Lotus, BRM, Cooper) ekkorra egyértelműen lehagyták a Ferrarit, amely nehezen alkalmazkodott az új hátsó-motoros, monocoque-alvázas technikához. Graham Hill nyerte az 1962-es szezon vezetői világbajnokságát, 42 ponttal (BRM), 12 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a BRM nyerte, 42 ponttal, 6 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 9 lezajlott futamán összesen 104 kiesés történt. 4 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Graham Hill szerezte, 4 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Holland Nagydíj) Hill nyerte. A szezon legszorosabb célba érkezése a Monacói Nagydíjon volt, mindössze 1.300 másodperces réssel. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét Clark szerezte a Belga Nagydíjon, a 13. rajthelyről indulva. A legtöbb kiesést a mezőny a Belga Nagydíjon szenvedte el, 15 versenyző esett ki. A legjobb helyezés-javulást Maggs érte el a Német Nagydíjon, a 23. rajthelyről a 9. helyre jőve (14 hellyel előrébb). A szezon legnagyobb fölényű győzelme a Dél-afrikai Nagydíjon született, 49.8 másodperces előnnyel. A szezon záró futamát (Dél-afrikai Nagydíj) Hill nyerte.