Forma-1

A szezonról

Ez volt az utolsó szezon a 2,5 literes korszakban; a Cooper és a Lotus hátsó-motoros konstrukciói immár egyértelműen lehagyták a Ferrari és az Aston Martin hagyományos, elől motoros autóit. Jack Brabham második egymást követő világbajnoki címét a Cooper T53-mal szerezte meg, ezzel ő lett az első versenyző, aki hátsó-motoros autóval két egymást követő évben is bajnok lett. A Belga Nagydíj hétvégéje (1960. június 19.) a sportág egyik legsötétebb napja: Stirling Moss a szombati edzésen súlyos balesetet szenvedett és mindkét lábát eltörte, majd magán a futamon Chris Bristow és Alan Stacey is életét vesztette - ez az egyetlen eset, amikor egy Forma-1-es világbajnoki futamon két versenyző is meghalt. Az Indianapolis 500 ebben az évben számított utoljára a világbajnokság pontjaiba; 1961-től a két sorozat útjai véglegesen szétváltak. Jack Brabham nyerte az 1960-es szezon vezetői világbajnokságát, 43 ponttal (Cooper-Climax), 9 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Cooper-Climax nyerte, 48 ponttal, 14 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 10 lezajlott futamán összesen 105 kiesés történt. 5 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Jack Brabham szerezte, 5 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Argentin Nagydíj) McLaren nyerte. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét McLaren szerezte az Argentin Nagydíjon, a 13. rajthelyről indulva. A szezon legszorosabb célba érkezése az Indianapolisi 500-on volt, mindössze 12.8 másodperces réssel. A legjobb helyezés-javulást Goldsmith érte el az Indianapolisi 500-on, a 26. rajthelyről a 3. helyre jőve (23 hellyel előrébb). A legtöbb kiesést a mezőny az Indianapolisi 500-on szenvedte el, 17 versenyző esett ki. A szezon legnagyobb fölényű győzelme az Olasz Nagydíjon született, 147.6 másodperces előnnyel. A szezon záró futamát (Egyesült Államokbeli Nagydíj) Moss nyerte.