Forma-1

A szezonról

A szezont a Cooper istálló motorforradalma határozta meg: a kompakt Coventry-Climax motorral hátul szerelt Cooper-autók (Jack Brabham, Stirling Moss, Bruce McLaren) alapjaiban forgatták fel a Formula-1 addigi, elöl motoros hagyományát. Jack Brabham lett az első ausztrál világbajnok, és egyben az első versenyző, aki hátsó motoros autóval, illetve brit gyártmányú autóval nyerte meg a világbajnokságot. A címről az újonnan rendezett, szezonzáró amerikai nagydíjon, Sebringben dőlt el a végső szó: Brabham az utolsó körben kifogyott az üzemanyagból, ám saját kezűleg tolta át kocsiját a célvonalon, így negyedikként zárt, és ez elég volt a világbajnoki címhez. Ez a jelenet - ahogy Brabham a leállt Coopert tolja át a célon - azóta is a Formula-1 egyik legikonikusabb pillanataként él a sportágban. Jack Brabham nyerte az 1959-es szezon vezetői világbajnokságát, 31 ponttal (Cooper-Climax), 4 ponttal a második helyezett előtt. A konstruktőri világbajnokságot a Cooper-Climax nyerte, 40 ponttal, 8 ponttal a második helyezett előtt. A szezon 9 lezajlott futamán összesen 87 kiesés történt. 6 különböző versenyző állhatott a győztes dobogó tetejére ebben a szezonban. A legtöbb futamgyőzelmet Jack Brabham szerezte, 2 alkalommal. A szezon nyitófutamát (Monacói Nagydíj) Brabham nyerte. A legjobb helyezés-javulást Russo érte el az Indianapolisi 500-on, a 27. rajthelyről a 9. helyre jőve (18 hellyel előrébb). A legtöbb kiesést a mezőny az Indianapolisi 500-on szenvedte el, 17 versenyző esett ki. A szezon legnagyobb fölényű győzelme az Olasz Nagydíjon született, 46.7 másodperces előnnyel. A szezon legnagyobb meglepetés-győzelmét McLaren szerezte az Egyesült Államokbeli Nagydíjon, a 10. rajthelyről indulva. A szezon legszorosabb célba érkezése az Egyesült Államokbeli Nagydíjon volt, mindössze 0.600 másodperces réssel. A szezon záró futamát (Egyesült Államokbeli Nagydíj) McLaren nyerte.