Vanwall

Érdekességek

A Vanwallt Tony Vandervell alapította, aki a nevet saját nevéből és a gyárában (Acton, London) gyártott 'Thinwall' csapágyakból gyúrta össze; kezdetben átalakított Ferrarikkal indult 'Thinwall Special' néven. 1956-tól Colin Chapman és a légterelő-tervező Frank Costin dolgozott a Vanwall alvázán: térrácsos szerkezet, De Dion-hátsóhíd és torziós rugós első felfüggesztés - ez hozta meg a versenyképességet. 1957-ben, a brit nagydíjon a Vanwall lett az első brit gyártmányú autó, amely világbajnoki futamot nyert (Moss és Brooks megosztott versenye). 1958-ban a Vanwall nyerte meg az első valaha kiírt konstruktőri világbajnokságot - annak ellenére, hogy egyik versenyzője sem lett egyéni bajnok (Moss második, Brooks harmadik lett). A csapat fiatal versenyzője, Stuart Lewis-Evans az 1958-as marokkói nagydíj záró futamán balesetet szenvedett, és sérüléseibe belehalt; ez, valamint Vandervell egészségi állapotának romlása pecsételte meg a csapat sorsát. Az 1958-as szabályváltozás, amely betiltotta az alkoholalapú üzemanyagokat, jelentősen (kb. 290-ről 255-262 lóerőre) visszavetette a Vanwall-motor teljesítményét, ami hozzájárult a hanyatláshoz. A csapat 1958 után már csak szórványosan indult (1960-ban sikertelen francia nagydíjas nevezés), majd az utolsó, hátsó-motoros Vanwall-kísérlet az 1961-es Intercontinental Formula bukásával futott zátonyra. A Vanwall (brit) Forma-1-es pályafutása az 1958 és 1960 közötti időszakra esett, összesen 3 szezonon át. Egyszer nyerte meg a konstruktőri világbajnokságot (1958). A csapat összesen 48 konstruktőri világbajnoki pontot szerzett.