Watkins Glen

Érdekességek

A futamsorozat 1948-ban indult, amikor Cameron Argetsinger egy 10,6 kilométeres, közutakból álló kört szervezett Watkins Glen falu utcáin - ebből nőtt ki a település máig élő versenyhagyománya. 1952-ben Fred Wacker kocsija lesodródott az útról, és halálosan megsebesítette a hétéves Frank Fazzarit; a tragédia után a versenyt kitiltották a köztérről, és egy közeli erdős domboldalra költöztették. Az amerikai nagydíjnak 1961 és 1980 között adott otthont a New York állambeli Finger Lakes-vidéken fekvő pálya - ez volt a leghosszabb ideig megszakítás nélkül futó amerikai helyszín a Forma-1 történetében, egészen az Austin-i Circuit of the Americas évtizedekkel későbbi megjelenéséig. 1973-ban az edzésen, a pole-pozícióért Ronnie Petersonnal küzdve François Cevert az Esses-kanyarsorban a szélvédőnek csapódott és életét vesztette - mindössze egy futammal azelőtt, hogy Jackie Stewart, aki titokban már a visszavonulását tervezte, ott futotta volna a karrierje 100. Forma-1-rajtját; a Tyrrell csapat visszalépett, Stewart búcsúja így soha nem valósult meg úgy, ahogy tervezte. A baleset nyomán 1975-re gyors, jobb-bal sikánt építettek az Esses középső részébe, hogy csökkentsék a kanyarsor sebességét. A 70-es évek végére a rendezés híre megkopott: a garázda nézők rendszeresen rongáltak, 1974-ben pedig egy Greyhound távolsági buszt is felgyújtottak a pálya környékén. A pálya végül nem tudta kifizetni a csapatoknak tartozó 800 000 dolláros adósságát, ezért a nemzetközi szövetség 1981 májusában törölte a naptárból a futamot; a Watkins Glen International még abban az évben csődöt jelentett és bezárt. Helyszín: New York State, Egyesült Államok. 1961 óta rendeznek itt Forma-1-futamot, eddig összesen 20 alkalommal (legutóbb 1980-ban). Az első itteni futamot Innes Ireland nyerte, 1961-ban. A legutóbbi itteni győztes Alan Jones volt, 1980-ban. A legtöbb győzelmet itt Jim Clark szerezte, összesen 3 alkalommal. Konstruktőrök közt a BRM a legsikeresebb ezen a pályán, 3 győzelemmel.

A pálya története