Brands Hatch

Érdekességek

A pálya egy természetes, fűvel szegélyezett katlanban fekszik Kent megyében - a nézők a lejtős dombokról szinte fentről néznek le a versenyre, mint egy amfiteátrumban. A hely 1926-ban kerékpáros és mezei futóversenyek helyszíneként indult, és csak 1950-ben nyílt meg mint Anglia első, kifejezetten erre a célra épített háború utáni versenypálya. A Paddock Hill Bend, közvetlenül a rajtegyenes után, meredeken lejt és vakapexű - ez volt a pálya legismertebb és legfélelmetesebb kanyarja, ahol a versenyzők nem látják előre, hova vezet az út. 1964 és 1986 között tizenkétszer osztotta meg a brit nagydíjat Silverstone-nal, felváltva rendezve a Forma-1 hazai futamát. Az 1976-os brit nagydíjon az első kör után Clay Regazzoni és Niki Lauda ütközése miatt leintették a futamot, James Hunt pedig - bár nem ért célba az első körben - a 'We Want Hunt' skandálást zengő tömeg nyomására mégis rajthoz állhatott az újraindításnál, és meg is nyerte a futamot. A győzelmet a Ferrari tiltakozására hónapokkal később visszavonták, és a nagydíjat utólag Laudának ítélték. Az 1986-os brit nagydíj lett az utolsó Forma-1-es futam Brands Hatchen: Nigel Mansell hazai győzelmet aratott csapattársa, Nelson Piquet előtt, miután a rajtnál történt tömegbaleset Jacques Laffite mindkét lábát eltörte. A Forma-1 távozása után a pálya nem néma emlék: a brit túraautó-bajnokság (BTCC) 1958 óta megszakítás nélkül versenyez itt. A pálya helyszíne: Kent, Egyesült Királyság. A naptáron 1964 óta szerepel, azóta 14 versenyt futottak itt, legutóbb 1986-ban. A pálya első győztese Jim Clark volt, 1964-ban. Legutóbb (1986) Nigel Mansell állhatott a dobogó tetejére itt. Ezen a pályán Niki Lauda a legeredményesebb, 3 győzelemmel. Csapatok szintjén a Williams uralja ezt a pályát, 3 győzelemmel.

A pálya története